Utolsó bringás napunkon Taliándörögdről tekertünk vissza a kiindulóállomásra, Gyenesdiásra.
Utunk első felében terepen tekertünk, ahol a kisebb kavicsok és a homok új kihívások elé állította a csapatot. Délidőben Tapolcán fogyasztottuk el a szendvicseinket, a gyerekek egy része a Malom-tó partján hűsölt, míg a többiek a tóban úszkáló koi pontyokkal barátkoztak. Ezután nagyobb sebességre kapcsolva – a legnagyobb hőségtől való menekülés reményében – meg sem álltunk a balatongyöröki strandig, ahol óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a vízbe. Élelmes gyermekeink hamar megtalálták az úszóstéget, ahonnan órákon keresztül ugráltak a vízbe.
Végül a késő délutáni órákban – egy defektet és egy tárcsafékjavítást követően – hangos csengőszó kíséretében érkeztünk meg újra Gyenesdiásra.
A vacsora után egy kis kvízzel emlékeztünk vissza a hét jobbnál jobb kalandjaira és vicces momentumaira.
A zárónapon már nem maradt más hátra mint a jól megérdemelt csobbanás a gyenesi strandon, végül a majdhogynem zökkenőmentes vonatút hazafelé. Fáradtan, de élményekkel gazdagodva, hálás lélekkel érkeztünk vissza a Déli-pályaudvarra.
A hat nap alatt összesen 233 kilométert tettünk meg, (ehhez jöttek még a gyalogos túrák) és Balaton-felvidék dombjain szinte minden nap 300 méter feletti szintet küzdöttünk le, mindezt átlagosan 35 fokban.
Elképesztően büszkék vagyunk a gyerekekre, akik önmagukat győzték le ebben a kalandban, és mindvégig kitartottak, és szervezőként nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen szuper csapattal élhettük át ezt a csodát.
Johanna néni, Gréta néni és Hajni néni