Reggel melegszendviccsel és teával indítottuk a napot, majd összeszedtük a holmijainkat, és elhagytuk utolsó állomásunkat. Két dombocskával kellett megbirkóznunk, míg elértük Edelényt. Útközben került sor a hét első és utolsó defektjére, melyet István, a túravezetőnk, könnyedén megoldott, így pár perccel később már folytathattuk is utunkat. Edelényt elérve elgurultunk a L’ Huillier-Coburg kastélyhoz, ahol tettünk egy tiszteletkört a bringákkal a gyönyörű épület körül. Ezután elmajszoltunk egy-egy jégkrémet, majd visszatértünk az egy héttel ezelőtti kiindulópontunkhoz, ahol együtt örömködtünk a sikeres hazatérésen. Immár kerekek nélkül, két lábon tettük meg az utat az állomásig, ahol búcsút vettünk Istvánunktól, és a vonatutunk során az ablakon kitekintve még egyszer magunkba ittuk ennek a meseszép vidéknek a látványát.
