Az éjjeli vihar után csodás, napsütéses reggel virradt ránk Martonyiban. Reggelire virslit és teát szervíroztunk, s miután jól belaktunk, és a kicsik becsülettel helyt álltak a mosogatásban, kezdődhetett a lábtréning után immár egy kis kézerősítés kenuzás címszó alatt a közeli víztározóban. A csillogó víz meghozta a csemeték kedvét egy kis fürdőzéshez, úgyhogy vidáman ugrándoztak be a hűs habok közé, s még a vízi (és szárazföldi) pókok sem rettentették el őket (annyira). Fürdés után ma csak egy rövid távot tettünk meg Bódvarákóig, a következő szálláshelyünkig. A korábban beharangozott “luxus szálláshely” nem okozott senkinek sem csalódást: pár perccel a szobák elfoglalása után már mindannyian egy teraszon kialakított medencében pancsoltunk önfeledten. A csavart fagyi és a finom vacsora után tettünk még egy kis esti sétát az aranyló estében, ahol megszemléltük ezt a 35 főt számláló települést, a gyönyörű parasztházakat és a hangulatos utcácskákat. Az este egy fergeteges medencés partival zárult, ahol egyként üvöltötte mindenki: “Az éjjel soha nem érhet véget!”
Edőcs Johanna, Regős Hajnalka, Turay Gréta
További képek a Galériában.
