Költői eszközök
Oktatás - Magyar irodalom
Írta: Fogarasy   
2011. január 15. szombat, 21:03



Költői eszközök

Itt megtaláljátok a stílus élénkségének, élénkítésének eszközeit (stílusalakzatok) és a szemléletesség, képszerűség eszközeit (szóképek, költői képek) röviden összefoglalva.

Kattints a Bővebben gombra!

 

 

A stílus élénkítésének eszközei (stílusalakzatok)

1.) Ismétlés

  • 1. Egy szó többszöri ismétlése (nyomósítást, indulatot fejez ki)
  • 2. Anafora (a verssorok elején visszatérő szó, szócsoport)
  • 3. Refrén (sorok, versszakok ismétlődése)
  • 4. Gondolatritmus (teljes gondolatok, mondatok, mondatrészletek visszatérése)
  • 6. Variáció (ugyanaz a dolog más változatban tér vissza)

2.) Halmozás (azonos mondatrészek ismétlődése)

3.) Fokozás (azonos mondatrészi elemek egymáshoz képest érzelmi, értelmi többletet fejeznek ki)

4.) Párhuzam (azonos gondolatok, kifejezések egymás mellé állítása)

5.) Ellentét A nyomatékosítás kedvéért állítunk szembe ellentétes jelentésű szavakat, kifejezéseket, tagmondatokat, mondatokat, vagy nagyobb szövegrészeket.

6.) Kihagyás A hallgatónak kell magában kiegészítenie a hiányzó elemeket. Pl. a balladákban. A szöveg feszültségét fokozza, ha az író szándéka szerint kihagy, vagy elhallgat valamit.

7.) Szokatlan szórend

8.) Kérdés

9.) Felkiáltás

10.) Megszólítás

 

A képszerűség eszközei (szóképek)

1. Megszemélyesítés

Élettelen tárgyat, elvont fogalmat emberi tulajdonságokkal ruház fel a költő, emberként cselekedteti azt. - hétköznapi megszemélyesítések: a Nap lenyugszik, siet az óra, fúj a szél - költői megszemélyesítések: „Sóhajtanak a bútorok ropogva, titkos szavaktól reszket a homály” (Kosztolányi Dezső)

2. Hasonlat

Két dolog összekapcsolása, összehasonlítása közös tulajdonság alapján. („A” olyan, mint „B”) Pl. „Mint nyáj, ha komondor űzi avarban, Szaladnak a hamvas fellegek” (Vajda János)

3. Metafora (összevont hasonlat)

Két dolog összekapcsolása, azonosítása közös tulajdonság alapján. („A” = „B”)

- köznapi metaforák: hegygerinc, lábas füle

- népköltészeti metaforák: galambom, virágom, rózsám, violám, babám

- költői metaforák: „A szívem egy nagy harangvirág” (Ady Endre) szívem=harangvirág (hasonlat: a szívem olyan, mint egy nagy harangvirág)

Alakja szerint lehet:

- teljes: jelen van az azonosító és az azonosított is. 
  Pl.: „ütni készül ökle csontos buzogánya” (Arany János)

- egytagú v. csonka: csak az azonosító van jelen.
  Pl.: „Gyere ki galambom! gyere ki, gerlicém!” (Petőfi Sándor) (azonosított: Iluska)

4. Költői jelző

Érzékletes, különlegesen szép, kifejező, képszerű jelző. Színesíti a verset.
Pl.: Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! (Radnóti Miklós)

5. Allegória

Elvont fogalom megszemélyesítése (metaforák, megszemélyesítések sorozata által)
Pl.: Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger c. verse

6. Szineztézia (együtt-érzékelés)
 

Lényege, hogy egy érzékterület körébe tartozó fogalmat valamely más érzékterületről vett rokon hangulati hatású szóval fejez ki. Művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható érzékszervi benyomásokat (tapintás, ízlelés, szaglás, hallás, látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg és állítja elénk az író.
Pl.: „Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:/ Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő…” (Tóth Árpád: Körúti hajnal)

7. Metonímia (névcsere)

Legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton alapul.
Pl.: Anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia – ezek magát az eszközt anyagának nevével jelölik.
Például: S Kukoricza Jancsit célozza vasával. (Petőfi Sándor: János vitéz 12.) (A vasával jelentése itt: vasból levő fegyverével.)

8. Szinekdoché

A nem és a fajta, valamint a rész és egész felcserélésén alapuló szókép.

a. A nem és a fajta fölcserélésén alapuló szinekdoché.
    Például: „Öklének csapásit sűrűn osztogatja:/ Ömlik a vér száján és orrán a vadnak” (Arany János: Toldi V.) „Addig rá sem értek szólni a kutyának./ Volt pedig a hídnál hat erős szelindek” (Arany János: Toldi IX.)

b. A rész és az egész viszonyán alapuló szinekdoché.
   Például: „Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály: Szózat) „…de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta.” (Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)

9. Szimbólum (jelkép)

A metaforából származó szókép. A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele. A szimbólum (ellentétben az allegóriával) inkább megérezteti, sejteti, mint kifejezi a tartalmat. Megkülönböztetünk köznyelvi és költői szimbólumokat. Köznyelvi szimbólumok a galamb (’béke’), a kígyó (’álnokság’), a csiga (’lassúság’) stb.
Költői szimbólumok a következők: „Az alkotmány rózsája a tiétek, / Töviseit a nép közé vetétek; / Ide a rózsa néhány levelét / S vegyétek vissza a tövis felét!” (Petőfi Sándor: A nép nevében)
„Egyik kezében ekeszarva, / Másik kezében kard, / Így látni a szegény jó népet” (Petőfi Sándor: A nép)

 

Módosítás dátuma: 2011. február 25. péntek, 00:51